Az életünket végig kísérik a nagy szerelmek, a nagy KAPCSOLATOK,  amik csodálatosak, ezért boldogan STRESSZMENTES meggyőződéssel állítjuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Amikor azt halljuk valakitől, „na de a szerelem elmúlik!” – akkor, erre csak fejünket ingatva csendesen mosolyogva magunkban azt válaszoljuk, „de ez más, ez nem olyan kapcsolat, ez nem fog elmúlni”.

Aztán persze a stresszes hétköznapokban, mikor a gyertyafényes, romantikus éjszakák kissé megkopnak, jönnek a megszokások és a problémák, oda a stressz nélküli kapcsolatunknak. A Férfi inkább a barátaival tervez közös programot, míg a Nő állandóan fáradt és fejfájósan bújik este párja mellé az ágyba…„A hasonló a hasonlót vonzza. Ha szebbet, jobbat, tökéletesebbet kívánsz, előbb magadnak kell lelkileg, szellemileg szebbé, jobbá, tökéletesebbé válnod. És ez nem hit kérdése.A lelki fejlődés bizonyos szintjének elérése előtt jobb számodra, ha nem találkozol ideális társaddal, lelki duálpároddal. Ha mégis megtörténik, oly erős a vonzódás, hogy hajlamossá válsz minden józan ész ellenére cselekedni, és bárkit félresöpörni az utadból, csak hogy együtt lehessetek. Nem törődsz azzal, hogy kinek okozol szenvedést, kiben hagysz mély érzelmi sebeket. Az ilyen dolgoknak azután évekre – akár életekre -kiható karmikus következményei lesznek.” Írja ezt Balogh Béla.

A fenti sorok és a környezetemben élő emberek kapcsolatait látva, elgondolkoztam a PÁRKAPCSOLATOKON, a fokozott stresszen, és az alanyokon, akik értetlenül szemlélik, ami velük történik vagy történt. Egy előző, “Miért csalt meg a kedvesem?” című cikkemben írtam az „igazi férfi” és az „igazi nő” jegyekről, arról, hogy a szerepek egy ideje felcserélődtek, az arányok eltolódtak a kapcsolatokban és ez fokozza a stresszes életmódot, és akár végeláthatatlan lavinát is megindíthat egy párkapcsolatban.A nők elférfiasodtak, a férfiak elnőiesedtek. A nők keresik az igazi férfit, a férfiak pedig az igazi nőt. Ez máris stressz okozó a kapcsolatokban. 

„A társaknak tehát az a dolguk, hogy egymással egymásnak teremtsenek; ne azt nézzük, mit vehetek el a másikból, hanem azt, mit adhatok hozzá, és azzal hogyan segíthetem a társamat kifejezni és megtapasztalni az énjét. Mert megértjük, hogy valójában ez minden kapcsolat, hogy ez magának a létnek az egyetlen igazi célja. A kapcsolat hirtelen teljesen megváltozik és átalakul a célunk. Már nem azt igyekszünk kifürkészni, mit nyerhetünk a kapcsolatból, hanem mit tehetünk hozzá. Milyen erőt adhatunk? Mit hívhatunk életre? Minek a megvalósulását idézhetjük elő? Tudjátok, ahol „fényezhetitek” az autótokat. „Megvalósíthattok” embereket. Csak fényezzétek fel! Ragyogtassátok fel egy kicsit! És akkor megvalósulnak. Ez a végső és a legteljesebb önmegvalósítás.”

Részlet: Neal Donald Walsch a Kapcsolatokról című könyvéből

A férfi természetétől fogva fizikailag agresszívebb, erősebb, inkább kifelé orientálódó, mint a nő. A férfi szeret célokat kitűzni maga elé és azokat megvalósítani. A nő általában gyengédebb, intuitívebb, és könnyebben fejezi ki, nevezi meg érzelmeit, ő a befogadó. Számára legfontosabb, hogy kiélhesse szeretetét, jóságát és gondoskodását. De mindkét orientáció megtalálható minden személyiségben és e vonások kifejlődése elengedhetetlen a szellemi kiteljesedéshez. A nemek fizikai érintkezése pedig különleges kapcsolat, mely a lélek gyönyörét és fejlődését elősegíti. A nemi önkifejezés egyike az emberiség tanulására szolgáló szabadság területeinek és lehetőségeinek. Ez a terület, ugyanúgy mint a többi, – a férfi vagy a nő szabadságában áll, hogy maga teremtsen tapasztalatot; szabadságukban áll a hibázás és, az hogy tanuljanak belőle. 

„Figyelj! Ez a Te életed és felelősséged, magad csinálod magadnak. ÉBRESZTŐ!”